9.fejezet

Nem sokat aludtam, max 2 órát, aztán felkeltem és az éjszaka további részében forgolódtam. A manók, akik az álmot hozzák, nem akartak meglátogatni engem és ezért kifejezetten haragszom rájuk. Pont most, amikor a legnagyobb szükségem lenne egy kis pihenésre. Ehelyett pedig azt játszom, hogy lelököm magamról a takarót, lenyúlok érte a földre, visszahúzom, majd újból lerúgom. Sokkal jobban figyeltem a légzésemre, arra, hogy a nyelvem nem talál kellemes pozíciót magának, hogy minden nyelésnél fura hangot hallok és egyfolytában látom az orromat. Pedig sötét volt.
Kb. 3 óra múlva meguntam és felkeltem. Bár ötletem nem volt, hogy mit fogok csinálni, de felöltöztem. Felvettem egy farmert, egy pulcsit meg a tornacipőmet, bezártam a bejárati ajtót és mentem, amerre a lábam vitt. Nem nagyon érdekelt semmi. A telefonom volt egyedül nálam, az is lenémítva. Nem akartam senkivel se beszélni, kivéve, ha a hívást a Rendőrség kezdeményezi és azt mondják, hogy Erick hazajöhet, a nő felismerte Bent. Addig viszont senki se keressen.
Szóval mentem, amerre gondoltam, hogy jó. A sarkon túl jobbra, aztán balra, megint balra, aztán újból jobbra. Néztem a kivilágított London éjszakai fényeit, hiszen csak éjjel 1 óra volt. Nem sok ember járt az utcákon, elvétve haladt el mellettem egy-egy kocsi, gondolom szórakoztak és most tartanak haza. Én meg bolond vagyok és minél távolabb akarok kerülni az otthonomtól, ami emlékeket hordoz.
Nem tudom mennyi ideig sétálhattam, de lehetett vagy fél óra. Elértem egy játszótérhez. Olyan kihalt volt éjszaka, a gyerekek nélkül. Napfényben nem tűnik ijesztőnek, de így. Inkább elkerültem volna, de nem akartam gyávának tűnni. Nem tudom, hogy ki előtt, hiszen nem járt arra senki. Leginkább magamnak akartam bebizonyítani, hogy igenis erős vagyok, nem riadok vissza egy hintától, szóval megindultam felé, majd ráültem. Lassan lökdösni kezdtem, csikorgó hangokat adott ki, amitől kicsit megijedtem, de csak egy pillanatra, egyből elszállt a félelmem. Tovább löktem magamat a lábammal, nagyon magasra felszálltam. Szabadnak éreztem magamat és repültem. Repültem a csillagok felé, oda, ahol a legnagyobb álmaim is valóra válhatnak. A gravitáció sajnos visszahúzott a földre, úgyhogy újra meglöktem magamat, fel az ég felé, majd megint vissza, de valami megállított.
Kisebb szívbaj jött rám, amikor lassan hátrafordultam és szembe találtam magamat egy rondán vigyorgó, a harmincas éveiben járó, kopasz férfival. Hihetetlenül gyorsan ugrottam le a hintáról és kezdtem el futni a játszótér kapuja felé. Az adrenalin gyorsan kezdett keringeni bennem, úgy éreztem, hogy simán le tudnám futni a maratont, pedig amúgy ez a sport nem az erősségem. Szóval rohadtul megijedtem, sírni akartam, de rájöttem, hogy nem lenne helyes, ha gyengének mutatnám magamat ezelőtt az ember előtt. Csak futottam.
Mögülem léptek zaja hallatszott. A pasi követ engem, sőt rohan utánam. Nem lesz ez így jó. Befordultam a sarkon, hátha ezzel lerázom támadómat, de nem sikerült, visszanéztem és láttam, még mindig a nyomomban van. Rohantam tovább, nem tudtam, hogy merre megyek, lehet, hogy már el is hagytam Londont, de a csávó nem akart tágítani, fáradhatatlanul futott. Engem sem kellett félteni. Futás közben próbáltam visszaemlékezni a judo órákra, amiken még 13 évesen vettem részt. Nem sok minden jutott eszembe, sőt, szinte semmi.
Befordultam egy kis utcába, hátha így sikerül elmenekülnöm. Az utca szűk volt, max 3 ember fért volna el egymás mellett. Hosszú ideig rohantam, majd beleütköztem egy kapuba.
- A fenébe.- szitkozódtam, madj gondoltam egyet és megpróbáltam felmászni rá, hátha nem jön utánam.
Nem sokáig jutottam, sose voltam jó a mászásban. Támadóm egyből beért engem, megmarkolta a lábamat, majd húzni kezdte. Elkezdtem kapálózni, hátha sikerül leráznom magamról, de nem jött be. Egy határozott mozdulattal megrántott, én meg szépen lezúgtam másfél méter magasról, éppen seggre. A férfi fölém tornyosult, majd elkezdett tapogatni, először a zsebeimet.
- Ne merjen hozzám érni, most azonnal engedjen el.- kiabáltam kétségbeesve.
Rám se hederített, felnézett, vigyorgott, majd újból nekiesett a testem átkutatásának. Sikítottam, rúg-kapálóztam, kiabáltam. Kétségbe voltam esve, nem volt semmi tervem, hogy szabadulhatnék meg ettől a ronda embertől. Hagytam, hogy folytassa, amit elkezdett. Lehet, hogyha megtalálja azt, amit keres, akkor elenged és békén hagy. Odaadtam neki a telefonomat, amit nagy nehezen kiszedtem a pulcsim zsebéből. Átnyújtottam neki és elvágta jó messzire tőlem. Aha, szóval nem rabolni akar. Jézus isten. Olyan erővel tört rám a felismerés, hogy megint sírógörcsöt kaptam.
- Ne, kérem ne. Hagyjon békén.- zokogtam erőtlen hangon.
Teljesen kimerített a futás és ez csak most jött ki rajtam. Tovább tapogatott, majd szépen lassan elkezdte lehámozni rólam a ruháimat. Megint megpróbálkoztam a szabadulással, de a kísérletem kudarcba fulladt, mert a férfi leszorított a földre. A nadrágom az egyik lábamról már lógott, majd egy határozott mozdulattal lerántotta a másik lábamról is. Alsóneműben, szétsírt szemekkel, egy pedofillal magam felett feküdtem a hideg aszfalton.
Újból sikítottam, hátha meghallja valaki, de ekkor megszólalt a férfi.
- Na, csendesebben csillagom, még a végén észre fognak venni.- mondta idegtépően nyugodt hangon, majd befogta a számat.
Abban a pillanatban, ahogy mocskos keze ajkaimhoz ért, beleharaptam és nem engedtem. Azt akartam, hogy fájjon neki. Nagyon. Felkiálltott.
- Ribanc.- mondta dühösen, majd egy hatalmas pofon csattant az arcomon.- Most megtanulod, miért kell rendesen viselkedni.
Kezei a pulcsimra csúsztak. Utasított, hogy emeljem fel a kezem, de én ellenálltam. Ellenálltam, pedig tudtam, hogy mi fog következni. Csattant a második pofon is. Sírva kérleltem, hogy fejezze be, de nem lágyult, kezei a mellemhez tapadtak, amit csak a melltartó védett meg kiéhezett szemei elől.
Megint kiabáltam, egyre hangosabban sikítottam, de semmi. Mi van az emberekkel, nem jár erre senki? Pont, amikor szükségem lenne valakire.
Abban a pillanatban, amikor az alsóneműmet is lejjebb akarta húzni, megjelent valaki a sikátor elején és határozottan rákiabált a támadómra.
- Most azonnal engedje el!