1.fejezet

Reggel fél 6-kor kipattantak a szemeim. Kár, hogy csak 10-re kell mennem. Remek. Mindig ilyen voltam. Ha izgultam, nem tudtam aludni. Forgolódtam még kb. 10 percet az ágyban, de nem bírtam tovább, felkeltem. Odasétáltam az ablakhoz, felkészítve a szememet a fényáradatra, ami hamarosan beözönlik az üvegen keresztül. Felhúztam a redőnyt. Nem csalódtam, a Nap már melegen sütött és bevilágította az egész szobámat csillogós fényével. Ezért szeretem a nyarat. Mindig süt a Nap, meleg van, az emberek rövidnadrágban és napszemüvegben mászkálnak az utcán, fagyit nyalnak, parkban sétálnak, mintha semmi problémájuk nem lenne. Gondtalan élet, várlak!
Felvettem az ágy támlájára dobott köntösömet és zsiráfos mamuszomat, majd lementem a konyhába. Mit lehet enni reggel 6-kor? Melegszendvicset. Egyértelmű. Előkészítettem a hozzávalókat, majd magamban újra átnéztem, nehogy kihagyja valamit.

Minden megvan. Beraktam a sütőbe a szendvicseket, amiknek igen jó illata volt. Negyed 7 és az drága Öcsém már ébren van, ráadásul mellettem csorog a nyála. Sose tudott ellenállni a kajának. Ahol finom szagok voltak, megjelent Ő is. Kis hülye.
- Mikor lesz már kész?- türelmetlenkedett.
- Nyugi Öcsi, mindjárt.- feleltem nevetve.
1-2 perc múlva arrébb toltam Erick-et, aki még mindig a sütőt szuggerálta, hátha akkor gyorsabban kész lesz (??). Kivettem a szendvicseket, de mivel frissen sültek, elég melegek voltak.
- Öcsi, vigyázz, meleg!- figyelmeztettem.
Hát kár volt. Nem nagyon érdekelte, szerintem nem is hallotta. Felkapta a neki legszimpatikusabbat (legnagyobbat) és bekapta egyszerre a felét. Majd a másikat. És lenyelte. Bár tudtam, hogy fáj neki, azért kicsit mégis nevettem. Vagyis nagyon. Mondjuk inkább úgy, hogy a pultba kapaszkodtam, hogy ne essek el. Látni kellett volna azt a fejet. Akkor lett volna tökéletes, hogyha még egy kis füst is száll ki a füléből meg az orrából.
- Figyelj, én mondtam, hogy meleg.- nevettem tovább.
- Mi? Nem is mondtad.- csodálkozott, miközben itta a pohár vizét.
- Dehogynem. Csak kicsit szelektív a hallásod drágám.- kacsintottam rá, majd én is az egyik szendvics felé nyúltam, ami már vagy 10 perce engem nézett a tálcáról. Konkrétan kiválasztott és azt sugallta, hogy "Egyél meg, Katie! Gyere és egyél meg!" Nem tehettem mást, gyorsan én is befaltam a már kihűlt ételt.
Miután eltüntettük a reggelit, már 7 óra múlt. Kimentünk a nappaliba, azzal a feltett szándékkal, hogy TV-t fogunk nézni. Bekapcsoltam, de mivel nem volt semmi értelmes műsor, közös megegyezéssel arra a döntésre jutottunk, hogy filmezni fogunk. Erick engedte, hogy én válasszak filmet, merthogy első munkanap, legyen valami örömöm is. Hmm kedves. Szóval benyúltam a DVD-s dobozunkba és találomra kivettem az első filmet, ami a kezemhez került. Ez pedig a "Macskám, a családom és a fiúk" volt. Szeretem ezt a filmet. Erick kevésbé.
Konkrétan végigszenvedte az egészet. Volt, amikor hangosan horkolt (pedig nem is aludt, vicces gyerek), volt, hogy popcornnal dobált és vagy 10-szer kiment WC-re. Szeretek vele filmet nézni, mondtam már?
Fél 9. Elindulok fürdeni. Megengedtem a csapot és megvártam, amíg felmelegszik a víz. Addig levettem a pizsamámat, amit gondosan a szennyes kosárba dobáltam. Beálltam a zuhanyzóba és hagytam, hogy a meleg víz végigfolyjon a testemen. Jól esett, szeretek zuhanyozni. Fél órán keresztül álldogáltam és folyattam magamra a vizet, majd gondoltam, ideje kiszállni. Még hajat kell szárítanom. Magam köré csavartam a törölközőmet, majd átvonultam a szobámba és kiválogattam a ruháimat. Nem vittem túlzásba, felvettem egy farmert, egy fekete topot, rá egy farmer inget és egy fehér Converse cipőt.

Katie ruhái

Megszárítottam a hajam, kiengedve hagytam, hogy ráhulljanak enyhén hullámos tincseim a vállamra. Fél 10 van már. Ráérősen sétáltam a nappali felé, ahol Erick valami bugyuta mesét nézett. Nem szeretem az ilyeneket, egyáltalán nem viccesek, de a nyomi gyerekek viszont röhögnek rajtuk. Ezt nem fogom megérteni. Elbúcsúztam Erick-től, de utánam szólt.
- Katie, várj meg! Megyek veled.- mondta, majd felrohant átöltözni.
Hát jó. 10 perce várakoztam, amikor hallottam, hogy valaki jön felém. Erick felöltözve, direkt összekuszált hajjal megállt előttem és közölte, hogy indulhatunk.
Mint említettem, a kávézó, ahol munkát kaptam, nincsen messze, ezért pár perccel a megbeszélt találkozás előtt érkeztünk. Gondoltam addig megiszunk valamit, ezért hívtuk a pincért. Kijött és hozott nekünk egy-egy étlapot. Átböngésztük, Erick egy jeges teát kért, én meg egy jeges kávét. Hamar kihozták nekünk.
Mire megittuk, pont 10 óra volt. Odasétáltam a pulthoz.
- Jó napot! A főnököddel szeretnék beszélni.- mondtam az előbb engem kiszolgáló mosolygós lánynak.
- Persze, szólok neki. Te biztos Katie vagy, az új lány. Én Samantha vagyok, de szólíts csak Sam-nek.- mosolygott rám.
- Szia Sam, én Katie vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.- mosolyogtam vissza rá.
- Na akkor szólok David-nek.- mondta, majd hátat fordított nekem és elsétált hátra.
Vártam pár pillanatot, majd láttam, hogy Sam egy kb 190 cm magas, szőke hajú, kék szemű 30 év körüli férfival jött vissza. Odajött hozzám és kezet fogtunk.
- Szia, David vagyok, az új főnököd.- köszöntött ő is mosolyogva. Itt mindenki olyan mosolygós.
- Szia, én meg Katie vagyok, örülök, hogy itt dolgozhatok.
- Mi is örülünk neked, Katie.- felelte.- Gyere, körbevezetlek és elmondom, hogy mit kell tudni.
Vagy 2 órája járkáltunk össze-vissza a kávézóban, amikor végre kimondta a végszót.
- Rendben, készen állsz!- mondta, majd mosolyra húzta a száját.
- Hú, végre. És most? Álljak be? Vagy mi legyen?- kérdezősködtem.
- Nem, a mai napod ennyi lett volna. Várunk holnap reggel 8-ra. Szép délutánt.- köszönt el.
- Köszönök szépen mindent, szia.- viszonoztam köszönését, majd visszafordultam hozzá.- David, kérdezhetek valamit?
- Hallgatlak.
- Te nem vagy véletlenül svéd?- kérdeztem.
David felnevetett.
- Mindenki ezt hiszi rólam. Pedig brit vagyok.
- Ja bocsi, csak kérdeztem.- mentegetőztem.
- Semmi baj, nyugodj meg. Na viszlát holnap.
- Viszlát!
Távozásomat az ajtó fölé függesztett csengő is jelezte, mert vidáman csilingelni kezdett. Intettem Sam-nek, majd hazafelé vettem az irányt. Bedugtam a fülesemet a fülembe és elindítottam a zenét. Éppen The Cab Animal című száma ment, amikor benyitottam az ajtón. Sehol senki. Hurrá, enyém a terep! Nem sokáig örülhettem, mert Erick meghallotta, hogy megjöttem, előbújt a szobájából és rám támadt. Részletesen el kellett mesélnem, hogy mi volt. Mindent, de tényleg mindent. Olyan furcsa kérdéseket is kaptam, mint például "Voltál a WC-ben? Milyen szagú a szappan?" vagy "Van egyenruha?" Jó, mondjuk az utóbbi kérdés nem fura, de Erick szájából igen. Nem szokták érdekelni az ilyen apróságok, de minden türelmesen elmagyaráztam neki.
A nap hátralevő részét Öcsivel együtt töltöttük. Voltunk plázázni, vettünk pár pólót meg egy cipőt nekem, valamint egy PC játékot Erick-nek. Mire hazaértünk, hullák voltunk, ráadásul este 9, mert beültünk egy kicsit enni is, meg voltunk a parkban is sétálni. Egy kicsit elhúzódott. Lehet, hogy nem zombiként kellene kezdenem az új munkahelyen. Az rossz benyomást keltene. Ezekkel a gondolatokkal zuhantam be a pihe-puha ágyikómba és éppen annyi erőm volt, hogy átvegyem a pizsimet, mielőtt elraboltak Álomország manói.